Nagy várakozás előzte meg a szerdai kupadöntőt is, akárcsak a hétvégi, Dévaványa elleni rangadót. Ismételten sokan kísérték el a csapatot, ám ezúttal volt hiányzónk is, hiszen Godár nem tudott ma a csapattal tartani. A kezdőcsapatunk az alábbi volt:

Polyák - Simon - Őze,Szikora,Asztalos - Szabó, Maglóczki, Vili, Szilágyi - Tasi, Kókai.
Csereként lépett pályára Pajkó, Balogh, Kiss, Kozma, Kárai, Boér Zs. és Pekár.

A Kórház utcai stadionba szép számmal kísérték el mindkét csapatot szurkolóik, és remek hangulatban is kezdődött a mérkőzés - ugyanakkor szinte helyzetek nélkül telt az első negyed óra. A vésztőiek a kezdettől fogva kontrára rendezkedtek be, és próbálták megjátszani gyors szélsőiket, kisebb-nagyobb sikerrel. Mi a saját játékunkat szerettük volna játszani, de leginkább a tempóval volt gond, hiszen gyorsan visszazárt a Vésztő, és nagyon nehéz volt feltörni a falat.

Azonban az elmúlt meccsekhez képest védekezésünk nem volt annyira tökéletes, többször lemaradtunk az emberekről, az egyik ilyet követően pedig gyakorlatilag az első helyzetét értékesítette a Vésztő Árgyelán jóvoltából (aki percekig reklamálhatott mindenféle következmény nélkül ezt megelőzően). Nehezen éledtünk fel a bekapott gól után, a helyzet változatlan volt - a Vésztő próbált kontrázni, mi viszont már többször inkább előttük távolról a labdát. Majd Vili előtt adódott volna egy nagy lehetőség, ám sajnos messze pattant tőle a labda, később pedig egy Kókai-fejest követően voltunk igazán veszélyesek.

A Vésztő azonban egy újabb gyors támadást követően megszerezte a második gólját: ugyan a csatár picit hosszan tolta a labdát, de még éppen elérte,és el is tudta lőni a kifutó Polyák mellett, aki az esetnél megsérült, így két gólos hátrányba kerültünk, valamint kapust kellett cserélnük, Pajkó folytatta a továbbiakban a kapuban.

A félidőre 2-0-al vonulhattunk, és ennél csak jobb jöhetett a második félidőben.

Azonban majdnem rémálomszerűen folytatódott a meccs: ismét egy villámgyors vésztői támadást követően a csatár a kapufára lőtte a labdát, centikkel úsztuk meg a 3-0-át. Ezt követően azonban fokozatosan átvettük a játék irányítását, oly' annyira, hogy ezután elvétve lépte át a Vésztő a félpályát. Nagyon sokat volt nálunk a labda, de nehéz volt helyzetig eljutnunk, hiszen a Vésztő teljesen beállt védekezni, ha pedig távoli lövéssel próbálkoztunk, akkor a kapusuk védett, olykor bravúrral, mint Simon lövésénél is. A legnagyobb helyzeteink fejesből akadtak, majd egy beívelés pattant meg egy vésztői lábon, éppen az üresen álló Tasi elé, aki közelről a hálóba lőtt, negyed órával a vége előtt, így minden reményünk megvolt arra, hogy kiegyenlítünk. A vésztőiek teljesen elkészültek erejükkel, gyorsan szabadultak a labdától, mi azonban nem tudtuk helyzetek sokaságát kidolgozni.

A legnagyobb lehetőségünk újból egy Kókai-fejest követően volt, de bravúrral védett a vésztői kapus, valamint egy lerántást említhetünk meg, ami talán büntetőt ért volna. Ugyan végigtámadtuk a második félidőt, de a vésztői csapat kiválóan védekezett, illetve kapusuk sem hibázott, hiába rúgtuk szögletek tömkelegét, nem tudtunk eredményesek lenni.

Annak ellenére, hogy 9 csere volt a meccsen, a bíró időhúzásért is adott sárgát, és volt ápolás is, másfél perccel a 90. után lefújta a mérkőzést - nyilván nem akkor kell megnyerni egy találkozót, de a végletekig elfáradó vésztőiekkel szemben talán lett volna keresnivalónk. Így azonban gratulálnunk kell nekik, megérdemelten hódították el a kupát, és sok sikert kívánunk az országos főtáblán való szereplésükhöz!

A meccs nagyban hasonlított az őszi bajnoki meccshez, amikor Vésztőn szintén két gólos hátrányba kerültünk a félidőre, és a második félidőben védekezett a vésztői csapat, ám mégsem tudtunk kiegyenlíteni - itt most azért nagyobb volt a fölényünk, de helyzetiket kiválóan használták ki, és ezen a napon jobbak voltak ebben nálunk.  Számunkra marad a bajnokság, amelynek megnyeréséhez nagy lépést tehetünk az utolsó hazai bajnokin, Battonya ellen. A Kupában pedig mindenképp elismerésre méltó, hogy a megye legjobb csapatait kiütve a sorozatból, döntőzni tudtunk. Szép volt fiúk, Hajrá Szénás!

Zsiros György: – A helyzeteket jobban kihasználva könnyebb lett volna, a végére szorosabb lett a mérkőzés. Ezt a történelmi tettünket volt polgármesterünk, Kaszai János emlékének ajánljuk, aki sokat tett a labdarúgócsapatért.

Boér Gábor: – Az első félidőben még a hétvégi győzelmünket ünnepeltük, és a motiváltabb Vésztő kétgólos előnyt szerzett. Szünet után mindent egy lapra feltéve rengeteg helyzetet kialakítva, meg kellett volna fordítanunk a mérkőzést. Gratulálok a Vésztőnek.

(beol.hu)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés